Szeretem a málnaszörpöt. Erre akkor jöttem rá, amikor 4 évvel ezelőtt kórházba kerültem. Na, jó messziről indulok el a mesélésben. Szóval, 2004 októberében kiderült, hogy vesekövem van. Mondta a doktornő, hogy ezzel most nem tudnak mit csinálni, majd ha kimozdul abból a kis kehelyből amiben pihen, akkor lehet zúzni. Hurrá. Nem telt bele 2 hónap, és kimozdult. Éjjel arra ébredtem, hogy kettészakadok, a fürdőszobába csak vonszolni tudtam magam, és sürgősen hívni kellett az orvost. Állítólag a vesegörcs rosszabb, mint a szülési fájdalom. Szóval, szuri-koktélt kaptam, fájdalomcsillapítóval és görcsoldóval, illetve az éjszaka folyamán még 6 görcsoldó tabletta, és 4 fájadalomcsillapító került még a szervezetembe. Szép kis adag. Persze aludni nem tudtam, de legalább beértünk a dokihoz... az 40 km. Pfff... a doki meg azonnal beküldött a kórházba. Ott végre kezelésbe vettek. Aznap egész nap, sőt 5 napig szinte fájdalomcsillapítón éltem. A vesekő-robbantás viszont nem olyan vészes, nem kell tőle félni. De hogy jön ide a málnaszörp? Úgy, kedves olvasó, hogy akinek veseköve van, annak sok folyadékot kell innia. A kalcium-oxalát köveseknek teát nem ajánlott fogyasztani, de a kórházban nem számított. Megkaptuk a parancsot: Inni kell. Na jó, a szobatársam nénivel napi 5-6 litert megittunk. A nővérek is rosszul voltak ettől a mennyiségtől. Mire hazajöttem, elegem lett a teából és itthon inkább málnaszörpöt ittam. De érdekes... ezt nem utáltam meg.