Első nap az iskolában. Amikor általános és középiskolás voltam, mindig nagyon vártam ezt a napot.A fősulin már sokkal lazább volt, de persze azokra az évekre is szívesen emlékszem. A bulikra, a kollégiumra, a hajnali tornaórákra, amikre néhány tesis társaságában jártunk :-) Aztán ismét iskolába jártam, de már tanárként. Teljesen más. És ahogy telnek az évek, egyre jobban érzem azt, hogy nincs értelme annak, amit csinálok. Bizonyára bennem van a hiba... de lehet, hogy csak az iskola nem megfelelő. A sok diák azt képzeli, hogy csak azért jár iskolába, hogy ne legyen otthon, illetve a család kapja utánuk a családi pótlékot. (Amit aztán apuka szépen bele is rak a játékgépbe. Ez elég gyakran előfordul.) Felfordult a gyomrom ma reggel is, amikor az évnyitó kezdetén, a Himnusz közben nem képesek egynéhányan levenni a sapkát a fejükről és legalább addig nem csámcsogni a rágógumival. De nem mehetek oda, hogy úgy nyakon verjem, hogy lerepüljön a sapkája... pedig azt kellene... talán megtanulná, hogyan kell viselkedni. A lányok meg mintha valami szörnyű divatbemutatóra készülnének. Azon versenyeznek, szerintem, hogy ki tud minél igénytelenebbül felöltözni. Illetve kinek rövidebb a szoknyája. Általában a szoknya hosszával egyenesen arányos a szellemi képesség. De nem panaszkodom a mai nappal kapcsolatban, mert igen gyorsan elintéztük a szervezési és adminisztrációs feladatokat, így korán hazajöttem. Na, majd holnaptól elkezdődik a nagyüzem. A heti 32 órával nem sok időm lesz unatkozni napközben. És nagyon remélem, hogy esténként nem leszek annyira fáradt, hogy elmenjen a kedvem a rendszeres testmozgástól... és ne legyen időm csevegni msn-en. :-) Az nagyon hiányozna.