A legutóbbi bejegyzésemet az olimpiai harmadik aranyéremkor írtam. Azóta semmi. Csak telnek sorra a napok, hamarosan vége a nyári szünetnek, legalábbis papíron szünet, a valóságban nem. Már majdnem elkészültünk a 28 osztály órarendjével, "mindössze" át kell írni a piszkoztatról tisztázatra, illetve külön a tanárok és külön az osztályok órarendjét a cetlikre. Nem kis munka, jól megfájdult a kezem az írástól, de holnap még folytatom. Na ja, nincs hozzászokva a kezem a "mechanikus mozgáshoz"... nincs min gyakorolni... Hogy miért nem írtam eddig? Mert nem volt mit. Velem semmi érdekes nem történik... túlságosan nyugodt az életem... és nem csak nyugodt... kezd szomorú és magányos is lenni... sajnos. És nem tudom, hogy ez mikor fog megváltozni. És azt sem tudom, hogy ezt meddig lehet bírni. Ennyi.